Végre megérkezett a 13. rész! Bocsi, hogy ennyit késtünk. A karácsony és szilveszter miatt, nem volt túl sok időnk és nem jött az ihlet. :D Most, hogy Lenke megszületett be is kell mutatni őt nektek és a saját családjának is. :) Jó olvasást! Ezzel szeretnénk mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET kívánni.
Csodálatos nővérkének lenni. Olyan boldog vagyok, hogy Lenke megszületett. Annyira aranyos és cuki!!!
Úgy szeretek rá vigyázni. Mondjuk még nem sok mindent csinál (nagyjából csak alszik egész nap), de alig várom, hogy játszhassak vele! Tudom lassan gimnazista vagyok, de játszani akkor is jó! :)
A szüleimnek sokat kell vele foglalkozniuk. Én ezt megértem és nagyon vicces látni, hogy mit össze nem szerencsétlenkednek néha. Apa például a pelenkázásnál mindig ezt mormogja magában: „Kijöttem a gyakorlatból". Igaz a pelenkázás nem a legkönnyebb feladat. Én is próbálkoztam vele. Nem igazán akart sikerülni. :)
Lenke igazán csöndes baba, aminek nem csak szüleim, de én is örültem (eléggé féltem, hogy nem sokat fogunk aludni éjszaka, ha sokat sír).
Nagy barna szemeivel olyan édesen tud nézni és a mosolya is egyszerűen nagyon nagyon nagyon cukiiiiiiiii! =)
Apa szerint Lenke hasonlít is rám. Azt mondta ugyanolyan sötét és sok hajjal születtünk.
Lenke a mellettem lévő szobát kapta, ami régen a vendégszobánk volt. Eladtuk belőle a régi kanapét és a rozoga polcokat is eltüntettük. Anya és apa már nyáron kifestették a szobát lilára, de mivel nekem meglepetés volt, hogy öcsém vagy húgom lesz egész nyáron nem mehettem be abba a szobába. (Képzelhetitek, hogy fúrta az oldalamat a kíváncsiság, de nem este kísértésbe! :)) Még a festést is akkorra időzítették, hogy éppen ne legyek otthon.
Lenke kapott egy baba ágyat, egy új szekrényt és egy csomó babajátékot. Persze a mamák is ajándékoztak egyet s mást. (pl. hordozót, pelenkázó asztalt és még több plüss állatot és játékszert)
A húgomról az is kiderült, hogy zenekedvelő. Legalábbis mindig mosolyog és kacarászik, ha a gitáromon játszok neki. Még akkor is ha bénázom. =) Szeretek neki játszani, remélem egyszer ő is zenélni fog. (Akkor alapíthatunk egy zenekart :P)
Mint minden újonnan érkezett család tagot őt is be kellett mutatni Teri (Terézia) maminak. Teri mamáról azt kell tudni, hogy sajnos már nagyon idős, egyedül van és egy kicsit szenilis. Azt hiszi még a múltban él, amikor még királyok uralkodtak Magyarországon, meg ilyenek. Mostanában egyre többet látogatjuk meg, mert apa nagyon félti, nehogy valami őrültséget csináljon. Mikor meghallotta, hogy kistestvérem született rögtön meg is hívott minket ebédre. De mint mindig most is keverte a jelent és a múltat:
Délelőtt Lenke minden nagyon fontos cuccát össze szedtük és beültünk a kocsiba. Szerencsére csak fél óra míg odaértünk mamához:
-Szép jó napot drágáim!-köszöntött minket Teri mama.
-Szia mama!
-Hogy vagytok drágáim? Jól megy a sorotok?-lökdösött be minket az előszobába.
-Igen anya, jól vagyunk!-válaszolt helyettem apa.
-Na és hol van az én legkisebb unokám???
-Itt is van, ő itt Lenke.
Majd anya letette a babahordozót a kanapéra.
-Ó! Milyen gyönyörű kisbaba!!! Nem szeretnétek bemutatni őt a királynak?
-Jó, jó, persze!-próbált letérni a tárgyról apa.
-Mama, nincsenek már királyok! Legalábbis itthon nincsenek!-kezdtem el magyarázni. Nem hiszem el, hogy nem tudja megjegyezni, pedig egy párszor vitáztunk már erről.
-Ne szórakozz velem Lea. Hogy lehetsz ennyire műveletlen?
-Hagyd rá Lea!-szólt közbe anya.
-Mindegy anya hagyjuk! Nem is értem miért kéne megmutatni a királynak?
-Hát ez a szokás!!! Na mindegy kedveskéim gyertek be az étkezőbe, ki fog hűlni az ebéd!
Igaz mama egy kicsit furcsa, de a főztje...egyszerűen isteni. Egy jó kis gulyás leves és arany galuska! Nagyon finom volt! Délután mindent el kellett mesélni Teri mamának Lenkéről.Mikor született pontosan, milyen a szobája, még engem is kérdezgetett, hogy hogyan viselem, hogy már nem vagyok egyedül gyerek a családban. Azután megkérdezte apát és anyát, hogy miért pont ezt a nevet választották. Nagyon megörültem ennek a kérdésnek, mert én is kíváncsi voltam rá, de mindig elfelejtettem megtudakolni. Így legalább megtudom.
-Hát igazából mindenképpen L-betűs nevet szerettünk volna, Lea miatt.-kezdte el mesélni apa.
-Apa javasolta, hogy ha fiú lesz legyen Levente, én pedig még régen hallottam a Lenke nevet és eszembe jutott, kisebb koromban hogy szerettem.
-Nagyon megörültünk amikor kiderült a Lenke név lesz a nyerő!
-Igazából nem volt nehéz a választás.-fejezte be a mesélést végül anya.
Nagyon jól éreztük végül is magunkat, mama örült, hogy láthatja a legkisebb unokáját és közben jókat beszélgettünk. Nagyon szeretem Teri mamát, akkor is ha kicsit félre beszél!
