Jó olvasást!
-Lea! Lea ébren vagy?-úristen rezzentem össze.
-Ki ez? Mi ez?-motyogtam magamban.
-Nyugi csak én vagyok!-mosolygott rám kedvesen anya.
-Hány óra van?
-Van egy jó hírem.-ült le mellém.
-Anya, most itt fogsz nekem mindenfélét mesélni, amikor már rég a suliban kéne lennem? Vagy nem?
-Na állj! Igen tényleg 9 óra van, iskolaidő-mire felpattantam-de az a jó hírem, hogy március 15.-e van.
-Mi????-futott át az agyamon.
Tényleg mintha említette volna az ofő. Na ebből is látszik, hogy mennyire figyelek mostanában.
-De jó!-huppantam vissza az ágyra-De várjunk csak, akkor miért nem hagytál aludni???
-Az a másik hír miatt van.
-Na mi az??? Remélem az is jó.
-Vendégek jönnek hozzánk a hosszú hétvégére.
-Ó, de jó! És kik?
-Az unokatesódék.
Ott van Dia, Zoli és a kicsi Fanni is. Jaj csak NE Lili!!!!!!!!!
-Liliék jönnek.
Ez most komoly??? Ugye anya csak szivat. Akkor vázolom a helyzetet. Rosa Liliom, vagyis Lili anyu nővérének a "barbi hercegnőkisasszony" lánya. És nem hazudok, ami nem rózsaszín, ahhoz nem ér hozzá. Ő a tökéletesen elkényeztetett, szőke hajú, kék szemű, nyávogós kislány, ráadásul még csak 6 éves, de úgy viselkedik, mint egy diktátor. Sőt! Azt hiszi magáról, hogy tud énekelni, magánénektanárhoz jár, de persze a dúsgazdag szülei lefizetik a tanárt, hogy azt mondja Lilinek, hogy csodálatosan tud énekelni. Nem sajnálnám ha lenne még egy kis pénzünk, de ennyire elkényeztetni egy gyereket, már bűn.
Anya látta, hogy lefagytam.
-Ne aggódj! Nem is értem miért nem bírod Lilit, olyan aranyos kislány.
-De anyaaaaaa!-néztem rá hitetlenkedve.-az csak a látszat. A felnőttekkel mindig kedves. Ne mondd már, hogy hiszel neki!-akadtam ki.
-Mindegy. Délre itt lesznek
-Itt ebédelnek?
-Igen.
-Akkor ne felejtsd el a sütiket bevonni rózsaszín cukormázzal.
-Ne viccelődj! Ha ez tetszik neki, mit tehetünk.
-Oké anya menjél főzni. De milyen legyen a lepedő? Sötét vagy világos pink?
-Lea!!!-szólt rám mérgesen.
Gondoltam megágyazok neki, így elindultam egy matracért a padlásra. Mikor bevonszoltam a szobámba, anya még felkiáltott nekem: -Ja! Amúgy elfelejtettem szólni, Lili alszik az ágyadon, tied a matrac.
-Neee!!!!!
Ilyenkor, mikor vendégek jönnek, mindig eszembe jut, hogy mivel fognak köszönteni: "Szia Lea!
Olyan régen találkoztunk.
Milyen nagyot nőttél!
Hogy vagy?
Hogy megy a suli?
És a fiúk?"
Persze mindegyikre válaszolni kell, vagy csak mosolyogni. Így illik. De én már tudom, hogyan fogom őket köszönteni. Amíg ezen gondolkodtam meg is érkeztek.
-Szia Kamilla és Jáccint. (Jézusom mennyi virágnév)
-Szia Leám! Milyen na...-kezdték a szokásos monológjukat mikor:
-161 cm vagyok, kb. egy hónapja találkoztunk, köszönöm jól, az is jól, hülyék.-biggyesztettem egy mosolyt a végére.
Szerintem Kamilla, Jáccint és Lili, sőt anyáék is idiótának néztek.
-Ő...-szólt Kamilla-én azt hiszem értem, de ugye nem ránk mondtad, hogy hülyék?
-Á nem. Az is egy válasz.
A többiek még mindig meredten bámultak. Mi van? Aztán Kamilla elmondta nekik.
-Oké, de akkor kik hülyék?-kérdezte Lili.
-A fiúk.
-Ó...
-Lea! Milyen illetlenség volt ez!-szólt rám apa.
-Hagyjad, az én kis Liliomom is szokta mondani, hogy unja ezeket a kérdéseket.
Persze itt Lili egy angyali mosollyal ajándékozott meg minket.
-Mindegy.-vágott közbe anya.-Éhesek vagytok?
-Igen menjünk enni.
Ebéd után fel kellett mennem "játszani" Lilivel. Persze mikor körülnézett a szobában, rögtön voltak kifogásai:
-Az ágy mellett nincs zsebkendő! Mibe fújom az orromat este?
-Rendben hozok-és leszaladtam egy HAGYOMÁNYOS zsepiért.
-Ez nekem nem jó, még szerencse, hogy hoztam rózsaszín zsebkendőt.
-Hát jó.-hagytam rá.
Aztán ki akarta pakolni a bőröndjét.
-Leaaaaa!-nyávogott újra-hová pakoljam a ruháimat?
-Hagyd a bőröndben!
-De akkor gyűröttek lesznek!
-És akkor mi van?-kezdtem ideges lenni.-Nem mész teadélutánra sem hercegnő bálra!-na jó majdnem elröhögtem magam.
-Na... Lea!!!
-Oké itt egy szék, pakold rá a holnapi ruhád!
Ezzel végre meg volt elégedve.
-Jézusom, hogy lehet valakinek ennyi pink holmija?-mondtam kicsit hangosabban mint kellett volna.
-Ne gúnyold ki a ruhatáram!!! Biztosan csak irigykedsz!
-Mire? Rád biztos nem!
-Arra, hogy több pénzünk van, és én sokkal menőbb cuccokat kapok, mint te.
-Mindenkinek kell pénz, de én sosem cserélnék veled életet.
-Nekem 8. De én ebben nem lennék olyan biztos.
A délután nagyon lassan telt. Még sohasem vártam ennyire, hogy lefeküdhessek. Persze csak fogmosás közben jutott eszembe, hogy gy matracon fogok aludni. Hát akkor szép álmokat mindenkinek.
